Egy országot, egy tájat csak akkor
ismerhetünk meg igazán, ha a mindennapi ízeit, ételeit
is megkóstoljuk. A megyében is közismertek és
közkedveltek a képeken látható finomságok,
így a gulyásleves, a töltöttkáposzta,
a halászlé, vagy a fánk.
A tájjellegû ételkülönlegességek
közül megemlíthetõ a szabolcsi almával,
túróval vagy lekvárral töltött palacsinta,
a slambuc, az öhön szabad tûzön bográcsban
fõzött változatai, a birkagulyás, a különbözõ
hal és vadételek.
Külön ínyencségnek számít
a vállaji sváb szalonna és kolbász, a beregi
libás kása, valamint a különleges zamatáról
ismert szatmári szilvapálinka, melyet a megyében termelt
magvaváló szilvából közvetlen tüzelésû
kis üstökben hagyományos módszerekkel fõznek,
és eperfa hordókban érlelnek.
A halászlét a folyók mentén halászok
készítették, tájegységenként
eltérõen. Alapszabály, hogy a lét sokféle
apró, változatos ízû halból fõzték,
átpaszírozták, majd ebbe került a "nemes" halak
húsa. A leve akkor volt az igazi, ha kihûlve megkocsonyásodott.
A pörköltféléket kockára vágott
sertés-, borjú-, marha-, illetve birkahúsból,
esetleg halból készítették. A húst hagymás,
paprikás zsíron (víz nélkül) pirították,
pörkölték, majd fölengedték és erõsen
fûszerezték. Természetesen elõkerült az
asszonyok által gyúrt száraztészta is, a hagyma,
a krumpli és egy kevés füstölt szalonna, s ha volt
zöldpaprika, lehetõleg csípõs, szakértõ
kezek munkájával készült el a lebbencs leves.
földrajz - tájegységek
- történelem
- híres emberek -
nevezetességek
-
gasztronómia
vissza a címlapra
